Álmaim háza

Kedves látogató(k)!

Sajnos mostanában nagyon kevés az időm, az ihlet is fogyatkozófélben van, így - bár lenne mondanivalóm a témában - a blogot mégis bezárom, és törlöm valamikor a napokban. Az eltelt időben rengeteget olvasgattam erről a területről és egyre határozottabb az az álláspontom, hogy a leendő házamat két szóval lehet leginkább jellemezni:

PASSZÍV HÁZ

Sajnos kifejteni nincs lehetőségem, mindenesetre mindenkinek ajánlom az index fórumának idevágó topicját az első hozzászólástól kezdve végigolvasni.
Jó szórakozást, jó tanulást, igazi álomházat mindenkinek!

Az álomházamról való elmélkedés során sosem úgy próbáltam elképzelni, hogy egy csinos, kellemesen kinéző külsejű teret osztok fel lakóhelységekre, hanem pont fordított módon. Ezt egyébként nagy truvájnak éreztem mindig is, hiszen ha meglátunk egy szép házat, általában a külsejébe szeretünk bele, pedig az életünk során túlnyomó részt a házon belül tartózkodunk.

Jópofa dolog ez a blogírás (pontosabban maga az írás, mint eszköz), mert rengeteg mindenről derül ki közben, hogy amit az ember szinte biztosra eldöntöttnek vett, az mennyire bizonytalan is tud lenni, amikor meg kívánjuk fogalmazni. Egyrészt nem könnyű valamit pontosan, precízen körbeírni, másrészt kicsit olyan ez, mint a látás. A szem elég tökéletlenül lát, sok részletet az agyunk tesz hozzá, kiegészítve, mintegy értelmezve a képet. Valahogy ilyesmi lehet az, amikor egy dologról ugyan elég részletesnek tűnő elképzeléseink vannak, de valójában csak azért látszik kerek egésznek, mert hozzáképzeljük a pontatlan, vagy éppen hiányzó részleteket. Ezek a hiányosságok aztán szépen sorban elő is jönnek, amikor az ember papírra próbálja vetni.

Az első konkrétumok az álomházammal kapcsolatban rögtön jól mutatják, mennyire nehéz is pontosan megfogalmazni az ember vágyait.
Bár, a probléma ez esetben inkább az, hogy túl sok mindent szeretne az ember, pl legyen a telek a Holdon, vagy egyéb csöndes helyen, de azért emberek között, stb. Persze, azért  pár dologról pontos elképzeléseim vannak, az egyszerűség kedvéért ezekkel kezdem az elmélkedést.

Mindenki elképzelte már legalább tucatszor, milyen is lenne az ő tökéletes otthona. Óvodában megépítettük legóból, fakockából, girbe-gurba vonalakkal lerajzoltuk számtalanszor, kiszíneztük, kapott folyót, várárkot, csúcsos tetőket.
Persze az ember egy idő után túljut a várkastélyok nyújtotta lehetőségeken. Ekkor előjönnek a tudományos alapossággal milliméterpapíron és/vagy körzővel, vonalzóval megtervezett szuperkéglik, ahol elsődleges szempont, hogy beférjen legalább 10 Ferrari és egy fél lakótelep méretű terepasztal.
Aztán következik egy nagy ugrás az időben és az ember ott találja magát 600 évre eladósodva, amint nagy boldogan próbálja beexpanderezni a turkálóban összeszedett "alighasznált" bútorokat a 30 négyzetméteres lakótelepi álomkéglibe. Szerencsére a töretlenül optimista pógárt ez nemhogy eltántorítaná, inkább bátorítja az egyre alaposabb tervezgetéstől. Divatok jönnek, világmegváltó lakberendezési elképzelések mennek, de folyamatosan kristályosodnak ki az oly fontos apró részletek.