Álmaim háza

Jópofa dolog ez a blogírás (pontosabban maga az írás, mint eszköz), mert rengeteg mindenről derül ki közben, hogy amit az ember szinte biztosra eldöntöttnek vett, az mennyire bizonytalan is tud lenni, amikor meg kívánjuk fogalmazni. Egyrészt nem könnyű valamit pontosan, precízen körbeírni, másrészt kicsit olyan ez, mint a látás. A szem elég tökéletlenül lát, sok részletet az agyunk tesz hozzá, kiegészítve, mintegy értelmezve a képet. Valahogy ilyesmi lehet az, amikor egy dologról ugyan elég részletesnek tűnő elképzeléseink vannak, de valójában csak azért látszik kerek egésznek, mert hozzáképzeljük a pontatlan, vagy éppen hiányzó részleteket. Ezek a hiányosságok aztán szépen sorban elő is jönnek, amikor az ember papírra próbálja vetni.
Ugyanez a helyzet, amikor valaminek leginkább a hangulatát ragadjuk meg, kicsit feltöltjük részletekkel, de túl sok mindenben "halogatjuk" a döntést, hiszen sok minden tetszik, sok irányt el tudunk képzelni helyesnek. Fejben ez nagyon jól működik, de amikor az ember tervezni kezd, vagy éppen még csak megfogalmazni egy konkrét verziót, akkor az addig kellemes semmilyenségben lebegő álomkép hirtelen körvonalazódni kényszerül, hiszen leírni, lerajzolni, de leginkább megépíteni csak egy félét lehet.

Eredetileg az álomházam külső megjelenéséről akartam írni ezt a postot, de a bevezetőben kissé eszkalálódtak a filozófikus gondolatcsírák, így ezt meghagyom egyfajta közjátéknak.

Ide kívánkozik még egy kiegészítő gondolat az első postomhoz. Miért is írom le ezt az egészet, miért is jó az igen széles olvasótáboromnak (hehe) ha elolvassák ezeket az agymenéseket. Szerintem a gondolatok egyik fő hatása, hogy másokban képesek önálló életet kezdeni, mintegy megtermékenyítve az olvasó elméjét. Lehet, hogy valaki végigolvassa, amit itt összehordok, komplett hülyeségnek tartja, de azért mégis akad egy olyan ötlet, észrevétel, szempont, ami neki addig fel sem merült. Még csak az sem feltétel, hogy az adott kérdésben egyetértsen velem az olvasó, juthat gyökeresen ellenkező véleményre, de a gondolat kiváltásában tevékeny részem volt. Ebben az esetben már jó vagyok, azt hiszem.
Úgy gondolom, amiről irkálok, valahol az ízlés, a logika és a praktikum határmezsgyéjén mozog. Az ízlés vitathatatlan, nem lehet tárgya vitának, hiszen fogható meg semmilyen logikai folyamat mentén, nem lehet benne ellentmondásokat találni, mivel az emberi tudat legmélyebb, legösszetettebb rétegeiből ered. A legtöbb ember még azt sem tudja megfogalmazni, hogy mi miért tetszik, vagy nem tetszik neki. Ilyen értelemben a blogom "kinyilatkoztatás", hiszen nyilvánvalóan az én személyes ízlésemet veszi alapul.
A logika, illetve praktikum már jobban megfogható valami, de azért itt sem fekete-fehér a helyzet. Ami számomra logikus, komfortos megoldást jelent, az más számára kényelmetlen, túlkomplikált, vagy éppen túlságosan leegyszerűsített lehet.

Természetesen lesznek a postoknak olyan konkrét részei is, ahol - abszolút laikusként - jól megfogható technikai részleteket fogok leírni. Ezekben az esetekben alapvetően két szempontot tartok fontosnak. Mivel ez az álomházam, a hozzá felhasznált technológiák és elképzelések lehetnek némiképp a valóságtól elrugaszkodottak, bár célom az, hogy ezeket elkerüljem, amennyire lehet. Könnyen elképzelhető, hogy "feltalálok" pár dolgot, ami a valóságban nem létezik, de az is, hogy nyitott kapukat döngetek és létező -de számomra ismeretlen - megoldásokat próbálok "kitalálni". Ezt nem tartom problémának, belefér, annak ellenére, hogy - mint említettem - szeretnék a technikai részletekben a lehető legreálisabb lenni.
A másik szempont nyilvánvalóan adódik, hiszen laikusságomból adódóan könnyen előfordulhatnak tárgyi tévedések az írásaimban. Remélem ezek nem lesznek túl otrombák és nevetségesek.

No, jó hosszú kis intermezzo lett, de most következik, a Ház kívülről...